Biztosan sokan megtapasztaltátok már, ha valaki a közösségért igyekszik tenni valamit, akkor általában a kritikák özönével kerül szembe. Akik legnagyobb pofával támadnak ilyenkor, azoknak annyi eszük, jóakaratuk sincs az esetek többségében, hogy saját magukért tegyenek valamit. Ez a szomorú élettapasztalatom. Sokat kínlódtam emiatt évekig. Szerencsére mára már teljesen túltettem magam ezeken a dolgokon. Nem érdekel, hogy ki mit mond? Amikor valamibe belekezdek, igyekszem a leg jobb tudásom szerint cselekedni mindenben, és nem érdekelnek az állandó kritikkusok, huhogók. Odáig jutottam, hogy megmondom minden pofázónak, hogy ezek nem kötelező dolgok, nem kell benne részt venni! Most már így gondolom, hogy ez a leg helyesebb magatartás velük kapcsolatban. Egyébként már megtapasztaltam ennek az előnyét, sokkal kevesebb görcsöléssel jár. Nem szabad azon igyekezni, hogy mindenkinek megfeleljek! Nem is lehet, éppen ezért nem is lehet cél. Majd a nagy okosok megoldják a bajaikat maguk, és úgy biztosan jobb lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.