Dörzsi blogja

Megtörtént a kormány váltás. Eltelt egy év. Több minden változott ez idő alatt, és vannak tervek, amikből néha kiszivárogtatnak információkat. Had csemegézzenek az emberek. Mennek a találgatások, barátkoznak az emberek a tervekkel, vagy elrettennek tőlük. A kétharmados többséggel lehet jól sáfárkodni, de az a nagy kérdés, hogy sikerül-e? Sok olyan dolog van továbbra is, ami nem lenne óriási pénz kérdés, és továbbra sem sikerül megoldást találni a problémára! Például a segélyek folyósítása még mindig a hagyományos pénz kiosztás elvén működik. Nem vezet sehova, csak a linkséget erősíti az emberekben, és mégsem álltak még mindig át az élelmiszer segélyezésre! A kilós cukrot pedig nem lehetne elinni a kocsmában, és nem lehetne a nyerőgépekbe dobálni! Nagyon egyszerű lenne a megoldás, de nem akar sikerülni! Immár húsz éve. Most viszont rákattant a kormány rendesen a még valamilyen úton-módon dolgozó, ezért minimális bért kapó adózó rétegre! Nyugdíjak megszüntetését tervezik, többféle szigorítás bevezetését fontolgatják! Elveszik a szabadság napok jelentős részét! Azt azért kíváncsian várnám, hogy magyarázná el valami közgazdász atya isten, hogy hogyan hatna ez az intézkedés serkentőleg a magyar gazdaságra? Erre befizetnék? Az amúgy is széthajszolt szerencsétlen munkavállaló, éhbérért dolgozik, és még a regenerálódására sem lesz esélye. Biztosan lesz erre tudományos magyarázat bőven, amit aztán a kalapunk mellé is tűzhetünk. Az az igazság, hogy sok mindent hajlandó az ember elfogadni, hogy az ország jelenlegi helyzetében meg kell lépni! Sajnos azonban hiábavalónak tűnik minden áldozatvállalás! Csak görcsölés folyik, és egyre rosszabb életkörülmények közé kerülünk. Azt éreztetik velünk folyamatosan, hogy igazságtalanul óriási falatokat kanyarítunk ki magunknak az országos javakból. Senki sem veszi a fáradságot arra, hogy átgondolja a magyar dolgozói réteg anyagi viszonyait, nehéz, szinte lehetetlen helyzetét! Mára már nincs különbség a dolgozó ember és az általa eltartott ember jövedelme között! Most sem esik arról szó, hogy ez az óriási méretűre duzzadt eltartott, nagy részt here réteg hogyan lehetne kisebb teher a dolgozói réteg nyakán! Pedig ezen is lehetne, sőt szükségszerű lenne szigorítani! Az nem lehet, hogy ez a réteg észrevétlenül vészelje át ezeket a nehéz időket! Legfőbb elfoglaltságuk a szaporodás, amely a boldogulásuk záloga! Sürgősen, szigorú keretek közé kellene ezt a folyamatot szorítani, állami keretek között! Ezzel kapcsolatban nem hallani terveket! Pedig ez legalább akkora probléma, mint a dolgozó réteg erősebb megsarcolása, nyugdíj korhatár, kevesebb jövedelem, stb… Jó lenne, ha ilyen jellegű dolgokkal is foglalkozna a kormány! Talán kevesebben ábrándulnának ki a politikai vezetőkből, ha látnák és éreznék, hogy nem csak a dolgozók, munkavállalók bőrét nyúzzák! Azt végre már el kellene érni, hogy ellenszolgáltatás nélkül egészséges felnőtt emberek egy fillérhez se juthassanak a közösen, mások által előteremtett javakból! Teljesen elfogadhatatlan az, hogy valakik egész életükben csak a markukat tartsák! Ennél is súlyosabb a helyzet, mert már követelnek, és úgy gondolják, hogy ez nekik alanyi jogon jár! Az a baj, hogy ez lassan odáig fejlődhet, ha nem tesznek a folyamatra féket, hogy annak nem marad semmi, aki dolgozik! Iszonyú aránytalanságok alakultak ki ezen a téren az eltartók és az eltartottak között. Ennek a tompításához, gyökeres megváltoztatásához sem kellenének milliárdok! Csak a szándék és az akarat. Persze, egyetérthetünk azzal is, hogy ne lehessen valaki negyven évesen nyugdíjas. A megoldás azonban nem az, hogy akit azzal az ígérettel foglalkoztattak bizonyos munkakörökben, hogy ekkor elmehet nyugdíjba, most egy tollvonással eltöröljük ezt. Hiszen annakidején ezért vállalta ezt a tevékenységet, munkát. Meg az is lényeges, hogy hova menjen vissza? Személy szerint nekem sem az a legnagyobb bajom, hogy száz évre emelik a nyugdíj korhatárt azért, hogy minél kevesebben érjék meg, hanem az a fő probléma, hogy nincsenek munkahelyek, ahol ezt az időt le lehetne dolgozni! Nincs hova visszaterelni a korán nyugdíjba menőket sem… Arról már nem is beszélve, hogy a munkaadói oldal az idősebb generációt már nagy ívben leszarja. Furcsán is nézne ki, hogy egy hetven éves öreg ember fel tudná venni a versenyt egy húsz évessel a munkaerő piacon! Az aztán végképp az ország tragédiája lenne! Nem is tudom, hogy komolynak vélt „gazdasági szakemberek” ezt hogyan is gondolhatják? Illetve pontosan tudom. Egy szűk felső elitet ezek a kérdések nem érintenek, és ők döntenek. Sajnos komoly dolgot nem sikerült még megvalósítani az eltelt idő alatt ennek a kormánynak sem. Mondom ezt annak ellenére, hogy megalkották az alkotmányt. Nagyon fontos dolognak tartom persze ezt is, de ennek az országnak a jelenlegi helyzetében talán más, súlyosabb sebeit kellene végre már bekötözni! Megakadályozni a tömeges munkaerő kivándorlást, ami bizonyos szférákban, mint az egészségügy, katasztrófához fog vezetni! Ma ezt már tisztán lehet látni! Ezért is gondolom én, hogy ez szándékosan eltervezett történet, ami itt zajlik. Nem összeesküvés elméletek ezek, csak mindenkinek ki kellene már nyitni a szemét! Mi van abban összeesküvés elmélet, hogy magyar országon szinte nem folyik érték teremtés, érték előállítás. Nem képződik áru, amit el lehetne adni, ami minden élet alapja! Mert a vagyon őr, a postás, a vendéglős, kocsmáros, a vasutas, az egészségügyi dolgozó a más jellegű szolgáltató nem állít elő értéket! Tevékenységük nem lehet húzó erejű gazdasági szempontból. Más tevékenység meg alig alig, szinte elvétve akad az országban, és annak a haszna is teljes egészében külföldre vándorol, legtöbb esetben egy fillér adózás nélkül! Minden ökörség kering az állampolgárság, szavazati jog körül is! Pedig csak egy lehetséges változat van! Csak annak lehet szavazati joga, aki adót fizet! Aki a közteher viselésében nem vesz részt, annak nem lehet beleszólási joga sem! Mindegy mennyi gyermeke van!!!!! És ebben az esetben az állampolgárság sem perdöntő! Nem sokra megyünk a mihaszna, semmirekellő, bűnöző életvitelű magyar állampolgárokkal! A jogok és kötelességek helyes arányát már régen ki lehetett volna alakítani, nem kellett volna hozzá húsz év! Viszont még mostanra sem sikerült! Attól tartok, hogy megint csak a beteljesületlen várakozás marad számunkra. Azokban a kérdésekben amik igazán fontosak lennének, nem sikerült eddig semmit sem felmutatni. Fogyatkozó optimizmussal, de azért remélem, hogy ezekben a dolgokban is lesz még előrelépés! Vagy következik a másik út, amikor az emberek végre a saját kezükbe veszik dolgaik intézését! Néhány településen ez már bekövetkezett! A sokszor rászedett emberek nem hagyták magukat becsapni, megfélemlíteni! Maguk közül választottak vezetőket, mint például Gyöngyöspatán. Nem vártak semmilyen impotens kormányra! Gyanítom azonban, hogy ezeknek a településeknek sem lesz egyszerű a sorsuk, hiszen a mindenkori hatalom nagyon meg tudja keseríteni az életüket. Az elosztási rendszer lehetővé teszi ezt. Igaz, hogy úgy tűnik, hogy mivel ezeken a helyeken nem lehet mostantól ellopni a szomszéd tyúkját, kapuját, így vége is a demokráciának, azért én mégis nagyon drukkolok ezeknek a településeknek! Kívánom, hogy sikerüljön! A többiek is láthatják majd, hogy így is lehet! Hajrá MAGYAR EMBEREK!