Dörzsi blogja

Minden reggel monoton, ugyan az, ugyan az. Félig elalélt állapotban lohol az ember a járművek után, vagy eléri, vagy nem. A kőrúti Combino sárga hernyó is egy ilyen remek tákolmány, a liberális városgazdák szeme fénye. Kemény sprint után sikerült felugrani rá. Beleestem a vénasszonyok gyakori hibájába. Nem néztem körül, csak törtettem előre, mert felcsillant a lehetőség! Láttam egy üresen álló ülést. Táskával, meg még egy szatyorral a kézben huppantam le az általam kiharcolt helyre. Rögtön belaktam a helyet. Igen ám, de ekkor egy pillanat alatt szembesülnöm kellett a zord valósággal. A jobb és a baloldalon is egymással szemben voltak az ülések, és a négy helyből ugye három foglalt volt. De még mennyire?! Három tagbaszakadt barna bőrű utas terpeszkedett az üléseken, mint vaddisznók a pocsolyában. De, hogy senkinek se kelljen találgatnia, hogy kik lehettek ide írom hétköznapi nyelven is, hogy kik voltak? Három kitenyésztett „kan cigány”. Hozzájuk nem értem, nem is szóltam, hiszen nem lett volna velük semmi közös témám. Megszólalt az egyik: Elférsz? Csak néztem rá. Mer ha nem akkor fölállok… Miután kellőképpen barátságosan megszólított, megkérdeztem tőle, hogy foglalta –e valakinek ezt a helyet? Erre oda biggyesztette, hogy nem. Ennyi volt a beszélgetés. A másik kettő szótlanul, szúrós tekintettel bámult. Akinek már volt ilyen helyzetben része azoknak nem kell ecsetelnem, hogy milyen érzések voltak bennem, és ezen a módon indult a napom. Arra gondoltam, hogy mi minden történhetett volna a villamoson? Elég lett volna annyi is, hogy kicsit többet ittak volna, hogy kellő agresszivitásuk legyen. A létszám és fizikai fölény az adva volt. Azt nem kell bizonygatnom, hogy nem az éjszakai műszakból igyekeztek hazafelé, legalábbis én így láttam. Gondolom ebben befolyásoltak az előítéleteim. Később megértettem, szerencsém volt. Most már nem mosolygok azokon, akik valamiféle védekező eszközt hordanak maguknál. Még akkor is jó, ha esetleg nem kerül sor a használatára. Tettem egy két fogadalmat, amiket majd vagy megvalósítok, vagy nem. Nagyon nem szeretnék védtelen áldozattá válni. Sajnos egyre többször fog mindenki átélni hasonló, de inkább ennél durvább eseteket. Mindenképpen fel kell erre készülni! Ez a helyzet állandósult már, akár a drogfogyasztás. Nem lehet már a szellemet visszaerőltetni a palackba! Nem is akarja senki! A kialakult helyzethez kell alkalmazkodni. Nem kívánom nektek, hogy egy reggel ilyen élményben legyen részetek. Vagy ha mégis így alakulna, akkor legyen legalább annyi szerencsétek mint nekem volt!