Dörzsi blogja

Ma, igaz vereséggel végződött meccsen, elbúcsúzott az utolsó 20 év legjobb Magyar és Fradi játékosa, Lipcsei Péter. Nagyon sok örömet szerzett ezalatt az idő alatt a szurkolóknak, de sajnos egyszer minden végetér. Nagy egyéniség lépett le a színpadról végleg. Ami vígasztaló, hogy mindig jönnek a fiatalok, és ebben lehet bízni, hogy akadnak akik tovább viszik a stafétabotot. Annyi marad nekem, aki végig figyelemmel kísértem az egész pályafutását, hogy a további életére is sok sikert kívánjak neki! Szerintem a Fradi szurkolói sosem fogják őt elfelejteni, hiszen a klub leg ragyogóbb oldalain olvashatják mindig a nevét!

Sokszor felmerül a kérdés, ki a Magyar? Erre a legegyszerűbb a válasz. A magyarság ellenségei viszont úgy tesznek, mintha már a kérdés felvetése is nevetséges lenne, és igyekeznek azzá is tenni. Mindenki magyar, aki annak vallja magát, sorsközösséget vállal a magyarsággal, nem károsítja meg az országot, nem használja ki a magyar embereket! Tiszteli a magyar történelmet, irodalmat. Hajlandó áldozatot is hozni ezért a közösségért. Valamint különbnek, de legalábbis egyenlőnek tartja a magyart a világ bermely nációjával szemben. Gyermekeit magyar szellemiségben neveli. Nos ez az én definícióm. Lehet ugyan rajta vitatkozni, de nem nagyon érdemes. Aki ezen feltételeknek nem felel meg, akár csak egyben is, az nem magyar! Hiába beszéli ezt a szép nyelvet, ez nem jelent semmit. Ezért nem magyar ember gyurcsány, kóka, bajnai, lampert, lendvai, kovács, horn, mesterházi, farkasházi, bajor, szanyi, dávid, herényi, bokros, gálvölgyi, hernádi, verebes, hajós, demszky, pető, magyar b, kuncze, megyesy, betlen, baló, bolgár, tocsik, alföldi, padödö, vágó, bródy, havas, várszegi, csányi, bauer, mécs i, heller á, lengyel, horn g, gusztos,  göncz, gergényi, és a felsorolás itt elakad, de nem amiatt, mert nincs több gazember, magyarellenség, hanem a felsorolás nem lehet teljes, és ezért elnézést kell kérnem a többi szarházitól, akiket kihagytam belőle!

Röfögnek a tótok, és fenyegetőznek! Csak nem kell félreállni, meghátrálni! Nem szabad gyengeséget, megalkuvást mutatni! Keményen ki kell állni a magyar érdekekért! Volt már többször lovagias Magyarország ezekkel a trógerekkel. Több ízben is. Emlékezzetek Bős - Nagymarosra! A nemzetközi politika akkor is nagy ívben sz.rt az egészre. Mint mindig, amikor Magyarokról van szó. Erről szól az egész huszadik századi Magyar sors. Nemrégiben történt, amikor aljas szemét módon bevezették a Magyarok sérelmére, elnyomására a szemét nyelvtörvényüket! Az unió alapelveivel teljesen ellenkezően! Ebben az esetben sem sikerült jogorvoslatot, vagy finomítást elérni. Persze mit is várhattunk volna a ballib bandától? Most pedig prüszkölnek. Nem fontos, csak a magunk dolgával kell foglalkoznunk, ez a lényeg. Bízom benne, hogy ebben a tekintetben sem kell majd csalatkoznunk! A fenyegetéseknek meg nem szabad bedőlni! Majd megúnja fico. Látnia kell, hogy nem beszari szarháziakkal szemben áll, és beszél. Hajrá Magyarok!

Most már hetek óta azt hallgatjuk a médiákban, hogy micsoda csodálatos állapotban adja át a balliberális kormány az országot utódjának! Kételkedünk rendesen, mert van rá okunk. Nem tudjuk még, hogy mi az igazság, de vannak elképzeléseink. Azthiszem nem véletlen az eredmény, ami az országgyűlési választásokon született. Vagyis az ország egészében vannak kételyek. Mindenki várja a valóban felelős, a magyarokért tevő kormányzást! A bűnösök felelősségre vonását!!!! A leköszönő miniszterelnök legfontosabb, országos gondnak Vona Gábor mellényét tekinti. Áldásos, nyolc éves tevékenységükre már úgy gondol vissza, mint siker történetre. Csak ez a fránya mellény! Ezt nem tudja feledni, nem tudja megrmészteni. Vona Gábor mellénye nem kívánatos posztó a szemében. Mindenki azt várta volna, hogy az ország sorsáról szól majd, vagy arról, hogy mit tettek, vagy mit nem tettek nyolc évig, és azt hogyan? Sajnos ők azt mondják, és komolyan is gondolják, hogy a magyar fiatalok jövőjét ez a mellény veszélyezteti! Véletlenűl sem az általuk elkövetett bűnök, amiket az szdsz-el szövetkezve elkövettek a Magyarság, és az ország ellen! Nem vette észre szegény így aztán nem is vette bele a búcsúbeszédébe, hogy rajtuk is volt mellény! Nyolc éven át .Csak egy kicsit nagy.... Most a nép szűkebbre szabta rajtuk! Meg lehet azt is szokni, ha szorít a mellény. A szolga bíróság által letépett mellényt viszont szépen vissza lehet ölteni, sőt vissza is kell! Akkor kell majd levetni, amikor olyan törvényeket alkot a hatalom, hogy azok betartásával félelem nélkül lehet élni! Akkor majd nem kell a mellény!

Biztosan nem sokan sportoltak ifjú korukban a most távozó országvesztő vezetőink közül. Abból gondolom, hogy nem tudnak veszíteni. Sok minden más mellett ez sem megy nekik. A sport megtanít veszteni. Szomorú, de nagyon nevetséges is, ahogy saját pártjukon belül marakodnak a megmaradt koncon. Most sem érdekli őket semmi más, csak az, hogy melyik csoport kaparint meg a hatalmi morzsákból többet. Haveri klikkekre bomlik lassan az egész csoport, három ember köré tömörülnek, és ez valószínű, hogy szakadáshoz is vezet majd a későbbiek során. Ennek nem az a veszélye, hogy eltünnek, hanem az, hogy más köntösben visszajönnek, és újra megtéveszthetik a felületesen gondolkodó embereket. Ez óriási veszély! Olyan emberek dominálnak a pártban még mindig, akik minden poszton porrá égtek nyolc év alatt. Minden beosztásukban csődöt mondtak, felégetve a pártjuk bizalmi tőkéjét is. Elkötelezett baloldaliak sem bíznak már ezekben az emberekben. Sajnos azonban önszántukból nem állnak félre. Ezzel is akadályozva a baloldali kibontakozást. Ezekben az emberekben nem lehet, és nem is szabad megbízni! Többszörösen bukott, levitézlett alakok. Az utánuk érkező ifjabb nemzedék sincs könnyű helyzetben. Egyrészt ezt látták és tanulták elődeiktől, így csak erre lesznek ők is képesek, másrészt meg kell várniuk, míg ez a horda kipusztul előlük, hiszen addig, amíg ez nem történik meg, nem kerülhetnek a párton belül semmilyen kulcs pozícióba. Azért ennek a helyzetnek remélem mi egyszerű emberek leszünk a nyertesei! Minél később állnak talpra, nekünk annál jobb! Szétmorzsolódásuk sem válna kárunkra feltétlenül. Az időn, és az új kormányon sok múlhat. Figyeljük az eseményeket.

Nem írtam eddig semmi újat, hiszen számomra is szokatlan még ez a forma. Sosem volt még blogom, csak írogatok erre arra. Remélem sikerül egy két dologra közösen rácsodálkoznunk, már alig várom. Mindenről szó lesz, ígérem. Sport, történelem, művészet, munkahely, politika, szóval nem lesz tabu semmilyen téma. Szerintem sokan vagyunk ma Magyarországon, akik alig várjuk már, hogy felálljon a kormány, és elkezdődjenek az intézkedései! Sok mindent rendbe kell tenniük, sok olyat, amihez pénz sem kell!!!!! A szándék és az akarat dönt el majd mindent. A puding próbája, ha megeszik. Az biztos, hogy most nem lesz kibúvó. Intézhetik az ország ügyeit, nem kell vitatkozni senkivel. Főleg nem azokkal, akik ide juttattak bennünket. Szerencsére a két leg sz.rabb bagázs nem is került be a parlamentbe, helyette a szemétdombra kerültek, megérdemelten. Félő azonban, hogy mégiscsak bent vannak, csak új köntösben /lmp/. Majd szépen kiderül minden, de sajnos nincs ennek az országnak már ennyi ideje. Amit mostantól mulasztunk el, az már végzetes lesz, az egészen biztos. Ezért fontos minden perc és minden mondat! Kemény, határozott kormányzás kell, és én azt is várok. Drasztikus beavatkozásért kiált az oktatás, a foglalkoztatás, a bűnüldözés, igazságszolgáltatás, egészségügy, meg minden, amit sikerült teljesen tönkre vágni, kifosztani! Így legyen.....

A szabadidőm jelentős részét köti le egy kis közösség, nagyon jól érzem magam minden héten egyszer abban a két órában, amikor velük vagyok. Egy igazi focicsapat, amihez már több rajongó is tartozik és mindenkinek hasonlóan fontos a dolog mint nekem. Szombaton, elsején kupát nyert a csapat! Sok jólsikerült foto készült a délelőttről, mindenki számára megtekinthető. A Bodigyöngye,  mert róluk van szó jelenleg a második helyen áll a Tanuló utcai bajnokságban. A góllövő listán pedig harmadik a csapat egyik legjobb gólvágója Pál Máté. Pénteken is megyünk játszani, remélem sikerül újra nyerni! Holnaptól kezdjük összeszedni a csapat tagjait, hogy ki tud jönni, ki nem? Majd jelentkezem az eredménnyel.

Repülnek a hónapok, sorjáznak az évek. Már 162 év múlt el azóta. És semmi sem változott. Ezúttal nem szokásos márciusi számot készítettünk, látni fogjátok. Nem azért, mert nem fontos ez az ünnep, megemlékezés, hanem azért, mert most nekünk is álmaink vannak! Remélem… Felsorolhatnám most is a legendás neveket, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, és azt is, hogy mi történt azon a csodálatos napon? Most inkább a mi álmainkról, nem az övékéről írnék fogalmazást. Persze csak ébren álmodom. Élhetnénk másként is, ha hagynák. Nem igaz az, hogy az élet csak ebből áll, amit nekünk engedélyeznek alávaló emberek! Olyan életről álmodom, amikor nem kell félni. Az utcán, a saját otthonban, az élet minden területén. Arról álmodom, hogy ha rászorulok, akkor az orvosnál ellátásban részesülhetek. Nem bunkók velem a hivatalos helyeken. Emberszámba vesznek mindenütt. Arról álmodom, hogy nem csak akkor találnak meg, amikor a szavazatomat szeretnék megszerezni. A bűnözőt megbüntetik a cselekedetének megfelelő módon, nem akarnak a többszörös gyilkosból szerzetest nevelni. Nem is sikerült ez még annak sem, aki a legnagyobb lendülettel szeretne meggyőzni arról, hogy erre reális esély van. A liberálisok ez irányú vehemenciája is kisiklott eddig mindig, amikor nekifogtak. Még álmomban sem történt meg ilyesmi soha. Arról álmodom, hogy amikor alkalmaznak valahol, akkor hivatalosan bejelentsenek! Arról is, hogy az elvégzett munkámért járó bérrel kifizetnek! Arról is, hogy akik ezt nem teszik meg, nem kerülhetik el a büntetésüket! Nem játszhatja ki minden szemét a törvényeket! Arról álmodom, hogy húsz-huszonöt év tanulás után a végzettségemnek megfelelő, a megélhetésemet biztosító munkát tudjak végezni! Ne kelljen külföldre menekülnöm, és ott alantas, megalázó tevékenységet folytatnom. Sokszor gyötör az álom. Azért, mert már nem vagyok teljesen tudatlan és ostoba. Igaz, hogy mindent elkövetnek ellenem, amit csak lehet, hogy mindenképpen sötétedjek el, mint a színházterem az előadás kezdetén, de nem hagyom magam! A média szennytől a legnehezebb megszabadulni. Az a legveszélyesebb ránk nézve. Sajnos sokan még mindig úgy tartják, hogy az a valóság, amit a sajtóban olvasnak, vagy a televíziókban látnak. Ebből alakulnak ki aztán a legsötétebb álmok. Ezekből a nagy álmokból sokszor fáj a felébredés. Közben is sokszor felsírna leginkább az ember, sírna a lélek. Amikor milliárdok tűnnek el nyomtalanul, és minden gazember csak széttárja a karját, és mosolyog a szemünkbe. Kérdésekre csak az a válasz, hogy „Nincs pénz!”. Pedig van. Ezt mindenki tudja. Csak a tolvajok kezén. Azok gyermekeinek nevén. Olyan álom ez már, mint Tiborc panasza. Csak nincs senki aki meghallgatná, de főleg nincs aki a gazt szíven szúrná! Nem mondja közben már senki, hogy álmodjunk szépeket, csak az altatót szedetik velünk szorgalmasan. Nem akarom én bagatellizálni 1848 március 15.-ét! Nincs szándékomban koptatni a fényét. Amikor magam elé veszem azt a bizonyos 12 pontot, elborzadok. Istenem, nekünk mennyi pontunk lehetne? Nem is tudnám összeszámolni. Nem vállalkoznék rá! Annyi pont nincs sehol a világon. Csak húsz év alatt ami összejött, / Mélyebbre nem is nyúlnék vissza álmomban. / már az sokkal több, mint amire valaha is gondoltunk. Remélem, hogy még az én életemben vége lesz ennek az álomnak! Sikerül felébrednünk, és akkor szembesülünk egy valósággal, ami olyan, mintha álom lenne, és mi is úgy élhetnénk, mint nálunk sokkal hitványabbak, álomszerűen. Mint például akiknek olaj, homok és teve [A trágárság: szar ] van csak a talpuk alatt, és mégis felfoghatatlan jólétben fetrengenek. Persze tudom, mi sokkal kevesebbel is beérnénk. De hát úgy szokott az lenni, hogy aki a kevesebbel is beéri, az sosem ér el semmit. A mi bőrünkre már megalkudtak most is, úgy, mint 162 évvel ezelőtt. Akkor is ment az aknamunka a színfalak mögött, amíg mások meghaltak a csatatéren…. Most is ez történik. Vannak akiknek a kávéház jut, vannak akiknek a csatatér. Azért szépen hangzik – Szabadság, Egyenlőség, Testvériség – ugye? Jól kitalálták, és ez azóta is csak álom……